2009. október 13-án a romantikus és áthallásos "Húsz év magány" címmel írt a Népszavában szeretve ostorozó cikket Ágh Attila politológus professzor a Magyar Szocialista Pártról.

Ágh Attila, aki - mint a BAMA képe is mutatja - maga is ott munkálkodott a kommunista állampárt átalakulásakor, egészen döbbenetes módon emlékezik az 1989-ben történtekre. Leírásában az MSZP már-már egy alulról szerveződő, vadonatúj pártnak látszik, amelynek semmi köze nem lehetett elődjéhez, a hatalmat diktatórikus módon gyakorló Magyar Szocialista Munkáspárthoz. Idézzük: "Mögöttünk van már október hetedike, s így aztán az is kiderült, hogy az MSZP már arra sem képes, hogy méltón megünnepelje a saját huszadik születésnapját. Húsz évvel ezelőtt ez a párt is értelmiségi mozgalmakból született meg, és erőteljes társadalmi mozgalommá szélesedett, amelynek a csúcspontja a párt megalakulása volt. A magyar baloldali értelmiség kikínlódott magából egy pártot még rendszerváltás előtt, ami egyedülálló volt az államszocializmusok világában, mert aktív részese volt a folyamatoknak. A baloldali értelmiség joggal remélte, hogy ez a történelmi fordulata, amelyről most Európa-szerte megemlékeztek, új viszonyt teremt az értelmiség és a pártmozgalom között." 

Megérdemelné-e a szürke kardigánt?
(1: tehénen a gatya, 2: más kategória, 3: felpróbálhatná, 4: jól állna, 5: rá szabták)