Nagyon érdekes politikai ajánlással állt elő 2009. március 25-én a Political Capital három vezetője. A tanácsadó intézet honlapján és a Hírszerzőn is közölt írás szerint a hatékony válságkezelésnek öt feltétele van.
"Kudarcot követő újrakezdésről van szó, ami magyarázatot igényel, tehát az indítványról, illetve az új kormányprogramról szóló vitában..." - írják az elismert szerzők, akik többször is utalnak arra, hogy minek kell majd szerepelnie az új kormány parlament elé kerülő programjában. Gyulai Attila, Somogyi Zoltán és Szabados Krisztián kiáltványának megállapításaival szemben azonban a konstruktív bizalmatlansági indítvány sajátossága éppen az, hogy annál - ellentétben azzal a helyzettel, amikor az államfő tesz javaslatot a miniszterelnök-jelölt személyére - az alkotmány szerint nem kerül sor a parlamentben a kormányprogram vitájára. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kormányfő-jelölt vagy a már megválasztott kormányfő ne nyújthatna be egy kormányprogramnak nevezett határozati javaslatot a parlamentnek, de kötelező erővel nem bír ez az eljárás, s ráadásul a konstruktív bizalmatlansági indítványról szóló döntés nem kapcsolódik össze a programról való szavazással.
x x x
Ugyanezt a hibát követte el 2009. március 22-én Wéber Attila szociológus is, aki az InfoRádió Aréna műsorában arra a kérdésre, hogy a konstruktív bizalmatlanságnál is ugyanúgy egyben kell-e szavazni a személyről és a programról, magabiztosan a következőt válaszolta:
- Igen, úgy szavaznak, egyben, természetesen.
Megérdemelné-e a szürke kardigánt?
(1: tehénen a gatya, 2: más kategória, 3: felpróbálhatná, 4: jól állna, 5: rá szabták)
