Egy kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket a (kikezdhetetlen eszmerendszerű) Méltányosság Politikaelemző Központ vezetőjének, Csizmadia Ervinnek 2009. augusztus 4-én a Népszabadságban megjelent írására (a cikket jegyzi még az MPK munkatársa, Gyene István). Az elemzés valójában egy üzleti terv: arról szól, hogyan lehetne a Retkes Attila által vezetett SZDSZ sikeresebb ("Nem nehéz észrevennünk a hasonlóságokat a Retkes-féle új orientáció főbb pontjai és a fentiek között" - írják lelkesen).
A cikk a brit és a német liberális pártot hozza fel példának, s mint minden erőltetett összehasonlítás, ez is számos ponton sántít. Különösen szórakoztató, amikor Csizmadiáék a német FDP "vidéki liberalizmusáról" beszélnek (lásd Retkes elnöki programját), s azt próbálják bizonyítani, Németországban a liberálisok sikerének titka abban rejlik, hogy nem a fővárosra támaszkodnak: "A hagyományosan nemcsak a fővárosi értelmiség szavazataira koncentráló FDP fellegvárait jellemzően a Rajna-, illetve a Neckar- és Taunus-menti területek alkotják". A "hagyományosan" feltehetően azt jelenti, hogy ez akkor is így volt, amikor az NSZK fővárosa a világvárosnak számító Bonn volt, s lám már akkor olyan igazi vidékies fellegvárai voltak a német liberalizmusnak, mint például a Rajna-menti "kisvárosok"... Ennél már csak az lett volna szebb, ha Csizmadiáék amerikai példát is hoznak, ahol az amerikai liberalizmus nemcsak a fővárosi értelmiség szavazataira koncentrál, hanem jelen van olyan klasszikus vidéki területeken is, mint New York vagy Boston. "Ez izgalmas orientáció" - mondhatnánk a szerzőkkel együtt.
Megérdemelné-e a szürke kardigánt?
(1: tehénen a gatya, 2: más kategória, 3: felpróbálhatná, 4: jól állna, 5: rá szabták)
