2009. augusztus 31-én ismét érdemes volt nézni a Napkelte adását. Az elemző szerepében ezúttal Stumpf István jelent meg, aki hosszas fejtegetésekbe kezdett a rendőrség problémáiról.

Stumpf fő tézise szerint a rendőrségbe vetett bizalom a szocialista kormányzás alatt alapvetően megrendült, "az emberek nem is hiszik már el, amit a rendőrség kommunikál", ráadásul "az állam lemond(ott) a legitim erőszak monopóliumáról". és "ejnye-bejnyével eltűri, hogy elindulhasson az önbíráskodás". Stumpfból még egy pillanatra a fehérterroros Grósz Károly is előugrott: "káoszt és anarchiát" vízionált.  Amikor a műsorvezető felvetette, hogy a "roma gyilkosságsorozat felgöngyölítése" eseteg árnyalja a képet, a politikai elemzőből azonnal rendőrségi szakértő vált: "Én örülök neki, ha ez valóban gyors eredmény, és a feltételezett elkövetőket el fogják ítélni, hogyha valóban ők a bűnösök. De miért, ööö, nagyon sok kétség merült fel mostanában, ahogyan eljárt a rendőrség, a rendőrség magatartásával szemben, nem véletlenül mondta Kósa Lajos, hogy talán nem látványpékségként kellene működtetni a rendőrséget, hanem szakmai feladatait ellátva úgy kellett volna tenni, hogy nem ott egy zsúfolt szórakozóhelyen mindenki előtt lefektetve száz ember közül kiválasztva azt az ötöt, ha már folyamatosan figyelték. Miért nem otthon fogták el őket?"

Nem állítjuk, hogy a rendőrség eljárásával kapcsolatban ne lehetne kritikát megfogalmazni. Csak azt nem értjük, hogy egy politológus milyen szakmai felkészültség alapján veszi a bátorságot, hogy egy elfogás körülményeit kritizálja. Nem szeretjük a mindenhez értő politológusokat, mert aki (azt hiszi, hogy) mindenhez ért, nem ért semmihez. Amúgy persze egy politológus is mondhat ilyeneket, de szerkesztőségünk azt kérdezi: miért nem otthon?

Megérdemelné-e a szürke kardigánt?
(1: tehénen a gatya, 2: más kategória, 3: felpróbálhatná, 4: jól állna, 5: rá szabták)